Mtg draft és commander

Brian Wong, a Limited Resourcesben történő debütálásakor azt mondta, hogy négy szempont szerint szokta értékelni a kártyákat. Azt veszi figyelembe, hogy milyen a kártya, mikor

• kiépülünk a játék elején
• nyerünk
• veszítünk
• döntetlenre áll a - zsúfolt? - board.

Márpedig arra érdemes figyelni, amit Brian mond, mert állítása szerint valaha övé volt az MTGO 50 legmagasabb ratingű accountjából 10 :)

Tetszik nekem ez a paradigma, különösen azért, mert nem volt helyette más, illetve ami igen, az ennyi év után már kissé leegyszerűsítőnek tűnt (a removal jó, a 2-for-1 még jobb, az Aurák rosszak stb). Ennek ellenére nem teljesen értem azt, hogy miért kap nagy jelentőséget egy kártya ereje, ha egyébként is nyerésre állok, ezért én háromra szűkíteném a nézőpontokat és az egyiket átnevezem. Igyekszem tehát úgy nézni a kártyákra, hogy mire képesek, ha:

• a kiépülésnél tartunk
• stabilizálni kell
• nyerni kell beállt board mellett.

Azt nem mondom, hogy draft közben képes vagyok ezeket végiggondolni, de amikor önmagában egy-egy kártyáról tűnődöm, akkor végigszaladok e szempontokon.

Egy általános jellegű észrevétel jutott még eszembe. Mind az aggro, mind a kontroll deckek számára két-két szempont fontos a fenti háromból. Az aggro számára a kiépülés és a board áttörése, a kontroll számára pedig a stabilizálás és szintén a board áttörése fontos. Más kérdés, hogy döntetlenre álló board mellett az aggro valószínűbb, hogy Lava Axe-szal nyer, míg a kontroll Millstone-nal vagy egy evasions lénnyel. 

A második körben:

First strike kiegészítővel:

Ne használjuk idő előtt (a felső rész figyelendő):

Várjuk meg, amíg a lehető legnagyobb hatást érjük el vele (ismét a felső részre vessük tekintetünket):

Végre sikerült nyernem egy online draftot, ráadásul nem is svájci rendszerűt, hanem 4-3-2-2-t, ami egyenes kieséses, de kevésbé erős, mint a 8-4-es. Ismét bebizonyosodott, hogy a győzelemhez jó adag mázli is kell, habár, ha sokszor sikerült - különbözőképpen - jól húzni a decket, akkor az nem is lehetett olyan rossz. Simic-Gruul-Izzet guildeket állítottam szövetségbe, és igyekeztem minden harci fázist kiszámíthatatlan rémálommá tenni az ellenfelek számára. Ez többé-kevésbé sikerült is, de még jobban élveztem, ha nem is tudtak részt venni a harcban (értsd blokkolni).

Maradandó tanulságnak érzem, hogy az erős deckek egyik válfaját az jellemzi, hogy képesek megbüntetni az ellenfél gyenge kezdését, de ugyanakkor a lategamben is át tudnak törni a döntetlenre álló szituációban. Az Izzetet pedig pont erre találták ki (7. pick Teleportal :) )

A deck, ami elsőre gyengének tűnik, de játszani nagy élmény volt vele: link

Tájkép az utolsó támadás előtt (bizony, nem kellett volna olyan merészen kitámadnia az ellennek):

Kezdek arra hajlani, hogy nem annyira teljes draftokkal érdemes készülni a következő játékra az ismeretlen formátumban, hanem inkább a lapok egyesével történő alaposabb átnézésével, újraértékelésükkel az új környezetben. A Feral Animist például önmagában meglehetősen gyenge, de a hozzá illő lapokat is figyelembe véve, látható a benne szunnyadó erő.

• Gruul, tehát adódik, hogy megtámogathatjuk bloodrushsal. Négy manából így 10/4-es lénnyé válhat, hétből pedig 20/4-gyé, tehát érdemesebb blokkolni.
• Az egészen természetes, hogy az enchanmentek sokat erősítenek rajta, de külön ki kell emelni azokat, amelyek evasiont biztosítanak neki - és szinte mind ilyen, igaz, három színben: Madcap Skills, Unflinching Courage, Deviant Glee, Pursuit of Flight.
• Végül, evasiont ad a Maze Behemtoh is, és nem is kockáztatunk vele egy 2-for-1-t.

Nem is olyan rossz lap ez az Animist.

Az előző hónapok izgalmas draft környezeteihez képest az M14 elég lehangolónak tűnt elsőre, de egy játék után, illetve inkább néhány cikk és podcast hatására, egyre jobban érdekel. Még az előző core setekhez is visszalépést jelent első pillantásra az egyszerűsége, a Sliverek sokkal kevesebbet jelentenek ugyanis számomra, mint egy-egy visszatérő keyword az M12-13-ban. Az egyszerűségben azonban erényt is lehet látni. Az M14 lecsupaszítva mutatja a játékot, a főbb mechanizmusokat - talán még többet is segít a limited alapjainak megértésében, mint egy kiegészítő set. Az alapok alatt itt nem a kezdők számára elsajátítandó első lépéseket értem, hanem azt, hogy egy haladó szintről, hogyan lehet továbblépni. Biztosan egészen másként draftoltam volna például, mint Ben Stark, de egy core setnél valahogy könnyebb megérteni a különbségeket, és tanulni belőlük, mint egy bonyolult kiadásnál.

Nem jutna például eszembe máshol megnézni, hogy egy egyszerű Giant Spider pontosan milyen erőt képvisel a common flyerekkel szemben: hát körülbelül semmilyent. Két 1/3-as, két 2/3-as és egy 3/3-as lénnyel x-szel, a deathtouchos madárral és a Dragon Hatchlinggel együtt pusztul, a shade pedig megeszi. Az 1/1 hawkot és a 2/1 condort képes csak egyoldalúan elpusztítani. Az M13-ban ezzel szemben erősebb volt az Aven Squire-nél, a Bloodhunter Batnél, a War Falconnal, a Welkin Ternnél és a Wind Drakenél.

A zöld azonban a szokatlanul kevéssé hatékony pók ellenére is a jobb színek között van, mert a harmatgyenge többi lény között ő legalább képes némi erőt felmutatni. Lássuk például a C és UC 2-dropokat. Ez öt masszív lap, amelyből 2-3 egészen nagyszerű. Ezzel szemben az összes többi szín körülbelül két lapot, a Shortcuttert és a Young Pyromancert képes felmutatni. Rendben, a fekete lapok sem gyengék, de a fehér, amelyik a weenie szín lenne, egészen nevetséges. 

De továbbmehetünk, és megnézhetjük a 3-dropokat. Elég lassúnak tűnik ez a kiadás ahhoz, hogy ne a kétmanás lapok legyenek a döntőek - nyilván épp azért, mert képtelenek is lennének azok lenni. Három manánál a zöld ereje elvész, ami azért pech, mert egy első körös Llanowar Elf (vagy akármi is az új neve) épp abban segítene, hogy a második körre három manára gyorsuljunk. Hát, alig érdemes. Itt viszont belép a képbe a fehér, vagy inkább beszakítja az ajtót, és a kék is manára talál. Fekete már két manánál is csak a sacrifice theme köré építve volt játszható, és így van ez 3 manánál is. A vörös gyengének tűnik, de ott a Firecat, amit Stark magasan szedett.

Épp a Firecat deck az, amit ki szeretnék legközelebb próbálni. Egy Firecat és egy 5/3 Maulhorn hamar képes eldönteni a játékot, ha kezelem/átrepülöm a blokkolókat. És ide ideiglenes kezelés (Frost Breath, Seismic Stomp) is elég.

Érdekesek még az Aurák. Kezdő játékosként az egyik első leckém az volt, hogy az Aurák gyengék, törékenyek és leginkább magamra veszélyesek. Mióta azonban egyre erősebbek, a kezelések pedig egyre gyengébbek, az Aurák felértékelődtek. Viszonylag kis kockázatért (egy lap elveszítése) cserébe képesek megnyerni a játékot, márpedig mindig nem húz kezelést az ellenfél. Az enchantment témát azonban nem érzem hangsúlyosnak az M14-ben. A két lény közül, amelyik ezzel kapcsolatos, az Auramancer talán inkább az erősítő Aurákkal kombózik, mint a kezelésnek használttal. Egy Pacifism sokkal ritkábban kerül ugyanis a graveyardba, mint egy Lightning Talon. Az Auramancer tehát a laphátrány kockázatát is képes ellensúlyozni. Leginkább a vörössel érdemes így együtt játszani, mert ott van egy Talonnál is erősebb Aura, a Shiv's Embrace. Végül, szemben eddigi gyakorlatommal, az Aurákat a jövőben megpróbálom akkor kijátszani, mikor az ellenfélnek már nincsen lap a kezében. A tempó feláldozásáért cserébe nagyobb biztonságot kapok. Persze már az is elég, ha ki van tappelve, mert így legalább egy támadást be tudok vinni, ami például a Mark of Vampire esetében minimum 8 extra life swinget jelent.

A lap, amelynek ereje a Dragon's Maze-nek köszönhetően a leginkább megnőtt:

A Voidwalk a játszhatatlan kategóriát súrolta a Gatecrashben, ugyanis nem sok értelme volt a harci fázis végén exileba küldeni a lényeket. A Maze-ben azonban megjelennek a Gatekeeperek, amelyek semminek nem örülnek jobban, mint ha újra és újra játékba kerülhetnek. Ráadásul pont a Dimir guildhez kapcsolódó két Gatekeeper tűnik a legerősebbnek: az Opal Lake Gatekeeper és az Ubul Sar Gatekeeper. Esper, BUG és Grixis kontrollban is használható lesz a lap, igaz, muszáj támadni a használatához, ami nem minden kontroll deckre jellemző.

Lassan megismerjük a teljes blokk utolsó harmadát is, így el lehet kezdeni tűnődni azon, hogy milyenek lesznek a  teljes kiadást felölelő draftok. Elsősorban, gondolom, három színűek. Hacsak nem sikerül az egyik boosterből kizárólag mono és hibrid lapokat szedni, márpedig ez biztosan a power level csökkenésével jár, akkor biztosan három színű decknél kötünk ki. Nézzük ezek közül a random kiválasztott elsőt, a GBR-t.

Rakdos - über-aggro, hatékony, de csak támadni képes lények, erős leszedések.

Gruul - midrange aggro, támadást erősítő képesség, kevesebb removal.

Golgari - midrange lények, erős végjáték, meglepően sok removal a Maze-ben, manafixálás.

Elsőre ez nekem egy egyszerű, de hatásos kombinációnak tűnik, ami kevés trükköt, de erős lényeket és sok removalt mutat fel. Eltakarítja az ellenállást vagy áttrappol rajta. A három leggyorsabb guildből kettő jelen van ebben a kombinációban, de kérdéses, hogy három színben összeállítható-e gyors pakli. Ha szupergyors nem is, de a környezetben relatív gyorsnak számító talán igen, és ebben sokat segíthet 1-2 Aura. A középjátékban igen hatékonyak lehetnek a lényei.

Sub-themes

• A legerősebb sub-theme a +1/+1 counter, amit a Korozda Gorgon segít majd maximálisan kihasználni, de kulcslap lehet a Crowned Ceratok is. A Maze-ből a Gruul War Chant és a Putrefy tűnik még nagyon erősnek, a Swostopper pedig szép kombókat generálhat. Néhány monogreen evolve lap is erősítheti ezt a témát.
• Szép számmal tartoznak ide defenderes lapok, de win condition híján nem látok ebben nagy lehetőséget.
• A graveyard subtheme Golgari+kék kombinációban erősebb lesz.

Előnye a GBR-nek az említett sok removal, a hatékony lények és a scavenge-dzsel nyerhető lapelőny.

Hátránya, hogy nincs alternatív útja a győzelemhez, mint a földön vívott harc, valamint nem képes váratlan trükkökre (bár a removalok és a bloodrush talán elegendő). 

A mai lap egyáltalán nem casual, hanem a standard és a modern csataterek után, most éppen a legacyt hódítja meg Denverben. Az értékeléséhez nem is vagyok elég felkészült, inkább azért írok róla, mert annyira szellemes leírását hallottam a Limited Resourcesben: "Az első egy manás planeswalker".

És valóban, három képessége van, amelyek a planeswalkerekhez hasonló sokoldalúságot nyújtanak neki, és a síkjárókhoz hasonlóan ezekből körönként csak egyet használhat. A képességei alig gyengébbek, mint némely planeswalkernek, mivel járulékos hatásként szétzilálja az ellenfél graveyardját, amivel egész deckeket dönthet romba. Lényként sebezhetőbb, mint a 'walkerek, de azért előnyös tulajdonságai is vannak:

• képes támadni, amihez önmagában gyenge, de bármelyik karddal már ütőképes;
• elf, így jól illeszkedik az egyik legerősebb kombó/aggró deckbe;
• zöld, így a Natural Orderrel Progenitusra cserélhető.

És mivel csak egy mana, így tényleg minden formátumon játszható.

A második RTR drafton nyitottam egyet, de sajnos nem tartottam meg, holott így sem értem el valami fényes eredményt. Nem érzem, hogy melyik ritkák érhetnek sokat, de nem is csoda, hiszen sosem játszom constructedot.

Ágoston mutatta, hogy fel lehet vinni a decklisteket a tappedout.net oldalra, ahol azonnal látszik pár statisztika, amit otthon keserves lenne 100 lapból kiszámolni.

A kedvenc (egyetlen) Merieke EDH deckem managörbéje meglepően jó, ahhoz képest, ahogy játék közben érezni szoktam. Kíváncsi voltam az értékére is. Kicsit magasabb lett, mint amire számítottam, de tulajdonképpen nem meglepő annak fényében, hogy már egy ideje csiszolgatom, veszek hozzá lapokat.

Számos tekintetben érdemes lenne még erősíteni a paklit, mert kissé szétcsúszó: egyszerre sweepel, counterel, gyógyul, reanimál és kombózik, de egyiket sem igazán jól. Az erején és fókuszáltságán kevés pénzből is lehetne javítani, a manabázisán viszont csak nagyobb befektetéssel. Utóbbi a mókajátékokban nem is térül meg, így valószínűleg nem fog rá sor kerülni.

Balázs érkezett elsőnek, úgy tíz kiló kártyával. Rögtön ki is próbált egy másfél kilós (400 lapos?) monoblue constructedet a régi RG vérfarkasaim ellen. Megettük. Kétszer. :) Jó, nem volt fair a dolog, mert ő multira volt kihegyezve, én meg ilyen duelre.

Közben megjött Miki - örültem, hogy a szilveszteri megpróbáltatásokat sikerült kihevernie -, és elkezdtünk hárman egy commander politikát. Az odáig rendben volt, hogy Miki hozta az elementálokat (Horde of
Notions), de hogy Balázsnál mit keresett Uril, nálam meg Kaalia, azt nem tudom. A későbbi borzalmak elmosták már ennek a játéknak a részleteit, de azt tudom, hogy Balázs úgy ölte meg Mikit (és nyert ezzel), hogy Urilt ki sem játszotta (újabb szentségtörés: nincs is aura a deckjében!!). Még tartott a politikánk, amikor Ágoston és
BCsaba is megérkezett; várakozás közben nyomtak egy duelt, Cabal Patriarch vs. Talrand, aminek 1-1 lett a vége.

Ekkor kezdődtek a nagy mókák. Először 3-2 arányban megszavaztuk, hogy legyen Planechase. Miki, Csaba és Ágoston maradt az eddig decknél, Balázs Trostanira váltott, én meg Mimeora. Egy idő múlva olyan lett a
játék, mintha Archenemyt játszanánk Csaba ellen. Két dolog nem stimmelt csak: ő nem élvezte túlzottan az ilyen fajta népszerűséget, meg Archenemy-lapjai sem voltak. Ágoston pakliját pedig nyugodtan hívhatjuk Pack Ratnek is: a második körben kijött, az utolsó példány pedig - némi "mindenki kap egy másolatot valakinek a lényéből"-plane-es, meg mimeós-másolós közjáték után - úgy két órával később esett le. Voltak még jópofa plane-ek: minden játékba jövő nemtoken lénnyel jön egy copy is, vagy nincs untap, vagy az aktív játékos a kör elején millel magáról 10-et. Túléltük azt is, amikor - egy Lighthouse Chronologist hatékony közbenjárásának köszönhetően - Csabának minden egyes körünk után volt még egy köre. A vége az lett, hogy hiába counterelt meg Csaba mindent, Balázs gyógyult egy derekasat, aztán agyonverte (a már amúgy is gyengélkedő) Ágostont.

Ekkor ugyan már este hét volt, de muszáj volt belevágni egy nem-planechase-es politikába is. A felállás most az volt, hogy én Urillal jöttem, Miki az elementálokkal, Csaba a 8 és fél farkú rettenettel, Ágoston Trostanival, Balázs pedig Brionnal, a lifelinkes hajigálós óriással. Az erőviszonyok nem nagyon látszottak változni: kis idő múlva Csaba csapata átüthetetlenné nőtt (defender lock, jól hallottam?). Pedig mindannyian szépen próbálkoztunk. Uril pl. a hatodik kör tájékán elment ütni: ekkor 15/15 volt, indestructible, flying, totem armorral meg még pár finomsággal. Na, őt - meg a kétharmad boardot - egy darab Austere Command elintézte (hm, most nézem az umbra szabálymagyarázatait, és legalább Uril túlélte volna; sebaj). Még voltak gyenge próbálkozások részemről (20/20-as Aura Gnarlid meg két 21/21 körüli elf elmegy tramplival ütni, aztán közben kisebbek lesznek), meg kevésbé gyengék Ágoston részéről (Trostani, Garruk, ilyesmi), de aztán kilenc körül Csaba megelégelte a mókát
("most megpróbálok nyerni"), és egy Celestial Mantle-lel hirtelen felugrott 52-be (nagyjából, mint múltkor, csak most nem volt double strike), Ágoston meg 4-be le. Itt még nem lett vége, de az archenemy... izé, Csaba oldalán sorakozó That Which Was Taken, Palisade Giant, Darksteel Plate, Dawn Elemental, meg persze a rókafőnök (felsorolás a teljesség igénye nélkül) nem sok jót ígért. Végül még pár perc megfeszített összmunka sem hozott érdemi változást, így Csaba megérdemelten söpörhette be a győzelmet.

Kicsit elhúzódó, néhol reménytelen, de sokszor változatos és mókás, és végig jó hangulatú multi volt a mai.
Köszönöm nektek! Játsszunk még sokszor ilyet!