Az előző hónapok izgalmas draft környezeteihez képest az M14 elég lehangolónak tűnt elsőre, de egy játék után, illetve inkább néhány cikk és podcast hatására, egyre jobban érdekel. Még az előző core setekhez is visszalépést jelent első pillantásra az egyszerűsége, a Sliverek sokkal kevesebbet jelentenek ugyanis számomra, mint egy-egy visszatérő keyword az M12-13-ban. Az egyszerűségben azonban erényt is lehet látni. Az M14 lecsupaszítva mutatja a játékot, a főbb mechanizmusokat - talán még többet is segít a limited alapjainak megértésében, mint egy kiegészítő set. Az alapok alatt itt nem a kezdők számára elsajátítandó első lépéseket értem, hanem azt, hogy egy haladó szintről, hogyan lehet továbblépni. Biztosan egészen másként draftoltam volna például, mint Ben Stark, de egy core setnél valahogy könnyebb megérteni a különbségeket, és tanulni belőlük, mint egy bonyolult kiadásnál.
Nem jutna például eszembe máshol megnézni, hogy egy egyszerű Giant Spider pontosan milyen erőt képvisel a common flyerekkel szemben: hát körülbelül semmilyent. Két 1/3-as, két 2/3-as és egy 3/3-as lénnyel x-szel, a deathtouchos madárral és a Dragon Hatchlinggel együtt pusztul, a shade pedig megeszi. Az 1/1 hawkot és a 2/1 condort képes csak egyoldalúan elpusztítani. Az M13-ban ezzel szemben erősebb volt az Aven Squire-nél, a Bloodhunter Batnél, a War Falconnal, a Welkin Ternnél és a Wind Drakenél.
A zöld azonban a szokatlanul kevéssé hatékony pók ellenére is a jobb színek között van, mert a harmatgyenge többi lény között ő legalább képes némi erőt felmutatni. Lássuk például a C és UC 2-dropokat. Ez öt masszív lap, amelyből 2-3 egészen nagyszerű. Ezzel szemben az összes többi szín körülbelül két lapot, a Shortcuttert és a Young Pyromancert képes felmutatni. Rendben, a fekete lapok sem gyengék, de a fehér, amelyik a weenie szín lenne, egészen nevetséges.
De továbbmehetünk, és megnézhetjük a 3-dropokat. Elég lassúnak tűnik ez a kiadás ahhoz, hogy ne a kétmanás lapok legyenek a döntőek - nyilván épp azért, mert képtelenek is lennének azok lenni. Három manánál a zöld ereje elvész, ami azért pech, mert egy első körös Llanowar Elf (vagy akármi is az új neve) épp abban segítene, hogy a második körre három manára gyorsuljunk. Hát, alig érdemes. Itt viszont belép a képbe a fehér, vagy inkább beszakítja az ajtót, és a kék is manára talál. Fekete már két manánál is csak a sacrifice theme köré építve volt játszható, és így van ez 3 manánál is. A vörös gyengének tűnik, de ott a Firecat, amit Stark magasan szedett.
Épp a Firecat deck az, amit ki szeretnék legközelebb próbálni. Egy Firecat és egy 5/3 Maulhorn hamar képes eldönteni a játékot, ha kezelem/átrepülöm a blokkolókat. És ide ideiglenes kezelés (Frost Breath, Seismic Stomp) is elég.
Érdekesek még az Aurák. Kezdő játékosként az egyik első leckém az volt, hogy az Aurák gyengék, törékenyek és leginkább magamra veszélyesek. Mióta azonban egyre erősebbek, a kezelések pedig egyre gyengébbek, az Aurák felértékelődtek. Viszonylag kis kockázatért (egy lap elveszítése) cserébe képesek megnyerni a játékot, márpedig mindig nem húz kezelést az ellenfél. Az enchantment témát azonban nem érzem hangsúlyosnak az M14-ben. A két lény közül, amelyik ezzel kapcsolatos, az Auramancer talán inkább az erősítő Aurákkal kombózik, mint a kezelésnek használttal. Egy Pacifism sokkal ritkábban kerül ugyanis a graveyardba, mint egy Lightning Talon. Az Auramancer tehát a laphátrány kockázatát is képes ellensúlyozni. Leginkább a vörössel érdemes így együtt játszani, mert ott van egy Talonnál is erősebb Aura, a Shiv's Embrace. Végül, szemben eddigi gyakorlatommal, az Aurákat a jövőben megpróbálom akkor kijátszani, mikor az ellenfélnek már nincsen lap a kezében. A tempó feláldozásáért cserébe nagyobb biztonságot kapok. Persze már az is elég, ha ki van tappelve, mert így legalább egy támadást be tudok vinni, ami például a Mark of Vampire esetében minimum 8 extra life swinget jelent.
