A szokásoknak megfelelően késve érkeztem a Marci által rendezett vasárnapi multi-játékra. Marci, Ágoston, Balázs és Kristóf nagyon előzékenyen 1-1-nél, a második játszma után abbahagyták az éppen zajló two-headed giant játékot, és némi egyezkedés után egy 3 vérig tartó Grand Meleebe vágtunk bele, amelyben mindenki csak balra támadhatott és a látótávolság 1 emberes. Tőlem balra Balázs ült, rajta túl Kristóf, Ágoston, tőlem jobbra pedig Marci. Balázs közepes tempóban elfeket telepített a pástra, Kristóf viszonylag agresszíven kezdett fehér-zöld paklijával. Ágoston és Marci a manáival szüttyögött, különösen utóbbinak sikerült nehezen színes manát kinyerni a földjeiből. Én lemásoltam Balázs manaadó elfét, egy Skinrenderrel megöltem a másikat, Meriekével elloptam a harmadikat, és mikor Sheoldred is felbukkant, Balázs sorsa megpecsételődött. Közben Kristóf legyorsulta Ágostont, aki mindössze két lényt játszott ki, bár azok – sárkányok lévén – épp elég erőt biztosítottak a manát haló Marci bedarálásához. Marci és Balázs lett tehát az első két áldozat, majd hamarosan Ágoston, aki nem hagyott elég blokkoló lényt Kristóffal szemben (na jó, egyet sem hagyott). Talán a mi hibánk is volt, mert túlságosan erősködtünk, hogy ne hagyja ki a támadást Marci ellen, de elég lett volna egy sárkánnyal támadni, egyelőre.
Az előre megbeszélt respawn szabályok azt eredményezték, hogy Balázs és Marci helyet cserélt, előbbi így tőlem jobbra került, Ágoston pedig tőlem balra ült le. Újdonsült jobb oldali szomszédom BW deckre váltott, és a négy körös buborékban kirakott Sorinját az első éles köre után egy Hexmage-dzsel szenderítettem jobb létre. Eddigre Sheoldred és legalább egy társa már a temetőben volt, így nem volt elég erőm Ágostont is nyomás alatt tartani. Balázs paklija nagyon erős volt, a Reaper from Abyss pedig alig várta nála, hogy minél gyakrabban aktiváljam a Hell’s Caretakert. Ágoston kiépült, csakúgy mint a hatlamas Wurmokkal játszó Marci, Kristóf lényei pedig híztak egy enchantmentnek hála, és az undyingos farkasát egyre nehezebb volt blokkolni, ami időzített bomba volt Balázs számára. Én már azt hittem, hogy meghalok a Reaper és társai által, mikor Kristóf képes volt bevinni az utolsó sebeket Balázsnak, akinek nem volt kedve még egyszer visszaszállni a játékba. Marci támadása által a két vérnél tartó Kristóf is kiesett, és szintén a kívül maradást választotta. Hárman maradtunk, én egy Clone-nal lemásoltam Marci Pelakka Wurmját, Ágoston viszont minden lényét Pelakka Wurmmá tette az Infinite Reflection által. A hat Pelakkát nem tudtuk kezelni, így előbb Marci, majd én lettünk a férgek martalékává. Ágoston (akinek volt már egy fragje korábbról?), így győzött, és a paklija teljesen meg is érdemelte ezt.
Kristófnak kevés kedve volt commanderezni, így duelezett Balázzsal, míg mi előszedtük a főnököket a deckekből. Még csak a játék elején tartottunk, mikor Balázsék már végeztek, így csatlakoztak. Illetve Kristófnak nem volt kedve a commander multi bonyodalmait végigülni és –számolni, ezért sajnos inkább hazament. Ha tovább olvas, aligha bánja majd a döntését, mert az eddigi legszélsőségesebb összecsapássá vált a második játszma.
Elsőre senki nem akart Merieke miatt lényeket kitenni. Ágoston első valódi spellje egy Omniscience (!) lett volna, ha nem fut bele a Negate-embe. Balázs csak enchantmentekkel játszott, amik révén alig lehetett őt támadni, sokat gyógyult és húzott minden körben. Marci végül kirakott egy Khalni Hydrát, amit átvettem, kétszer ütöttem vele Ágostont, majd egy kissé váratlan Exsanguinate véget vetett a meccsnek. Merieke olyan gyorsan győzött, mint még soha.
Balázs újra decket váltott, és belevágtunk a nap utolsó commander multijába. Gyenge kezet tartottam meg, és nem is húztam valami nagyot, így Merieke viszonylag csüggedten nézte, hogy a hosszú játék folyamán milyen csodák történnek mások előtt. Leginkább gyógyulások által és Numot egyszeri ellopásával tudtam beleszólni a játékba. No meg megcountereltem Balázs két spelljét, amelyek közül a második kicsit elkapkodott volt. Ágoston megint lassan építkezett, de a Mind Unbound és a Reliquary Tower miatt várható volt, hogy annál erősebb lesz, ha egyszer igazán belekezd (tíz lapot húzott, mire leszedtem az enchantmentet). Átugorva a kevésbé izgalmas első húsz kört, akkor fajultak el a dolgok, mikor az Utvara Hellkite körönként már féltucat újabb sárkányt hozott játékba. Én minden körben a Day of Judgementért szurkoltam, de nem sikerült felhúznom. Balázs WG deckjében nem volt olyan lap, amelytől ne gyógyult volna, vagy ami ne okozott volna egy másik lapon keresztül gyógyulást. A Bone Reflection és Trostani volt az egész motorja, így került 30 életről 40-re, 60-ra, 100-ra, majd nem is tudom melyik lappal hirtelen 300-ba. Mindemellett valamennyi lénye +2/+2-t kapott, és esélyünk sem volt áttörni a védelmén. Egy gyenge pontja volt: repülő lények ellen nem volt ellenszere, és én már 18-at ütöttem rajta az Ágostontól elcsent Numottal (commander-seb).
Marci mindezen idő alatt kis tokenjeit és countereit terelgette, amit nem könnyített meg, hogy a Doubling Season révén mindenből kétszer annyi jött játékba, mint – szerintünk – illett volna. Időnként egy-egy devouros lény felfalta a tokeneket, és jobb esetben minden más lénybe sebzett hármat, rosszabb esetben viszont az eddig általam látott legnagyobb lény jött játékba: a 338/338-as commander. Pech, hogy Ágoston a következő körben a haste-essé tett Soul Seizerrel ellopta. Soha nem támadott vele, ezt a munkát az egyre növekvő számú sárkányra bízta. Az utolsó körökben Numot detaint kapott, majd Balázs egy Sigardával jött elő, így megszűnt az esély, hogy a commander sebek végezzenek vele. Marci erős volt ugyan, de hiányoztak a repülő lényei, előttem meg csak Merieke és Numot hevert. Ágoston és Balázs között látszott eldőlni a meccs, de Ágostonnak mennie kellett így félbehagytuk a brutális partit.
