A From the Vault sorozat régebbi írásokat, beszámolókat tartalmaz majd, elsőként egy Shards of Alara sealed versenyről írott beszámolót 2008-ból. Ha jól emlékszem, akkor ez nem prerelease, hanem egy PTQ vagy GPT volt. Ha emlékeim és benyomásaim nem csalnak, akkor az egyik legerősebb poolt kaptam itt a hasonló versenyekkel összehasonlítva, de sajnos nem sikerült élnem a lehetőséggel, nem az optimális decket raktam össze. Kezdődjék a riport:
Jelentés a szombati Alara sealed deck versenyről: két győzelemmel, három vereséggel 20. lettem 25 indulóból. Két győzelemmel végezhettem volna előrébb is, de az opponens százalékom igen gyengére sikeredett, a Top 8-ból senkivel nem kerültem össze. De nem leszek ilyen rövid, mert időközben Marcitól elkaptam a grafomániát.
A pontos kezdést egy komoly malőr akadályozta meg. Szombatra virradó éjszaka betörtek a Holdfénybe, és elvitték a számítógépeket, a nyomtatót és állítólag booster packokat is. Marcival természetesen egy asztalnál ülve vártuk a fejleményeket. Fél tizenegy körül osztották ki a boostereket, amelyekből a bontott lapokat a nyomtató hiánya miatt üres lapokra kellett felírnunk. Elszoktam már az írástól, a végére szinte görcsben állt a kezem. Úgy éreztem, igen gyenge a bontásom. 1-2 szín ugyan erős volt az egyszínű lapok közül, de a másik kettő volt jó a többszínűekben. Sebaj, tudtam, hogy cserélgetni fogjuk egymás között a bontott lapokat. Marci nem örült, mikor az első cserebere után megkapta a lapjaimat, de tovább kellett adnia. Végül a szomszéd asztalhoz kerültek, ahol a hangos méltatlankodásokból megérthettük, hogy az új tulajdonos egyetért velem a készlet kétoldalúságáról. Megjegyzem, ez nem akadályozta meg abban, hogy a Top 8-ba kerüljön.
A kapott lapjaimnak nagyon örültem. Olyan főnök volt benne, hogy kívánni sem lehetett jobbat, egy Hellkite Overlord. 8/8 flying, trample, haste. Így a vörös, fekete, zöld szín adott volt, amelyekhez a fehéret tettem hozzá. Elég gyorsan kész lett a pakli, de nem biztos, hogy ez előnyére vált. Azzal, hogy kéket nem játszottam, ki kellett hagynom két (!) Agony Warpot és szintén két (!) Kederekt Creepert. Nem tudom, jól döntöttem-e. Az Overlord mellett a paklim erőssége volt még a Knight-Captain of Eos, Rhox Charger, Infest, Resounding Thunder, Sanctum Gargoyle, Blood Cultist, Branching Bolt, Lightning Talons és egy Scourglass, amit csak a sideba tettem. Sok lapom erősíthette volna az 5-ös erejű lényeket, de abból az Overlord mellé csak kettőt kaptam, úgyhogy ezeket mind kihagytam. Végül a nagykönyv szerint lett 16 lényem, 7 trükköm, 4 extra földem, két obeliszkem és 4*3 földem, összesen 41 lapom.
Csík Csaba ellen kezdtem, aki hasonló színekből egy nagyon lassú paklit rakott össze. De én se húztam színben jót, így a kisebb lényeim is csak a kezemben figyelték az üres pástot. A Dispeller’s Capsule-lel nem lőttem le az obeliszkjét, ami hiba volt, mert annak a vörös manájával játszott ki két erős lényt (az egyik devour 3-as volt). Azután a Plowbeastre tett még 6 darab +1/+1-et valami ritka artifacttal, és többre nem is emlékszem. Az első gamet teljesen simán nyerte. Azután alázni próbált, és teljes sorcserét hajtott végre. Félretette a pakliját, elővett 25 másik lapot, hozzácsapta a basic landeket, és kezdtünk. Még a színben közös lapokat sem sideolta be. Ez egy kék-fehér központú artifact pakli volt, de szerencsére lelőttem mindkét lifelinkes 2/2 artifact lényét, és hoztam a gamet. A harmadikban visszatért az első paklijához, és a gyenge húzásomat (ötre mulligeneltem) simán verte. Erősnek éreztem a pakliját, de tévedtem, mert a későbbiekben többször veszített vele. Ha gyorsabb vagyok, akkor én is jobban megizzasztom.
A másodikat Herdlein Balázs ellen játszottam, aki kék-fehér-zöld és talán még fekete is volt, és emellett egy nagyon szimpatikus arc. Elsőre úgy húzott, mint Fortuna gyermeke. A negyedik körben kinn volt Rafiq of the Many, aki doublestrike-ot ad az egyedül támadó lénynek, az ötödikben a Battlegrace Angel, aki lifelinket. A második játékban a Hellkite Overlord tette a dolgát, de ehhez időben le kellett szednem egy lifelinkes Rhox War Monkot. A harmadik game sajnos másolta az elsőt. Rafiqot még leszedtem, de az angyalt nem.
Harmadszorra végre nyertem, mégpedig Burián Gábor ellen. Elsőre elkezdtem egyetlen földdel. A másodikat az ötödik körben húztam, a hetedikben feladtam. Legalább nem fedtem fel az ütőkártyáimat. Másodszorra, ha jól emlékszem, kis lények ették meg Gábort, és amit kirakott, azt leszedtem. Harmadszorra pedig gyütt az Overlord, és némi akadályoztatás után győzött is. Egy Infesttel még tisztogattam is előtte, ki tudja minek.
Most jut eszembe megjegyezni, hogy minden második game előtt side-oltam. Az artifact ölő kapszulát annak megfelelően tettem ki vagy be, hogy mennyi artifacttal játszott az ellen, és ez igaz a Scourglassre is, ami öt manáért minden permanenst elpusztít az artifactok és a földek kivételével. Kellett, mert az Infest a nagyobb lények ellen mit sem ér. Egy hét manás 6/4 lényt is beraktam olykor (Ridge Rannet), meg a Skeletal Katharit, akit elsőre drágálltam, de kellett még egy repülő dög.
A negyedik ellenfelem nevére nem emlékszem, de még arra sem, hogy nyertem-e ellene gamet. Mindenesetre megérdemeltem volna, mert hasonló paklikkal elég szoros játszmákat nyomtunk. A második nyert játszmájában leszedtük az összes lényt, majd körökön keresztül hülyeségeket húztunk, végül neki jött ki előbb a sárkánya, egy Broodmate Dragon, amire már nem volt ellenszerem. Emellett az is bosszantott, hogy a Miki-féle lövöldöző vörös lény (Hissing Iguanar) kb. 8 életem szedte le.
Végül Horváth Tamás 2 volt az ellenfelem. Mivel kritikus szituációkban földet húzott, én pedig leszedést, így elég könnyen vertem 2-0-ra. A hat manás 4/4 repülőjét például simán elintézte a fehér kapszula. Ügyesen remováltam a besideolt Relic of Progenitus-szal a teljes temetőjét sok unearth-ös csúnyasággal, majd ütött az Overlord. Végig arra panaszkodott, hogy mennyire sok földet húz, de ha megszámolta volna, akkor látja, hogy mindkettőnknél ugyannyi volt a páston, sőt az első gameben kettőt még discardoltatott is velem.
Összességében nem éreztem rosszul magam, de ahhoz, hogy igazán élvezzek egy versenyt, többet kellene nyerni, mint veszíteni. Bár előzetesen kiélezettebbnek gondoltam, mint a LOL-t, de az első meccs után alig izgultam, és feszült sem voltam. Ahhoz képest, hogy hivatalos versenyről van szó, szerintem elég oldott volt a hangulat. Nem szóltam az ellenfélnek, ha egy éppen letett földet azonnal kicserélt, de ők sem kiáltottak bíróért, mikor egy kijátszhatatlan lényt tettem volna le. Szóltam, ha elfeledkeztek az exaltedemről, ők meg visszaforgatták a vigilances támadó lényemet. Ebben a kellemesnek is mondható légkörben túltettem magam a hibáimon, és nem idegeskedtem az alkalmankénti gyengébb húzások miatt sem. Az első két meccs után egyébként egyre jobban húztam, az ellenfelek meg egyre gyengébben – ez az eredményeken is meglátszott. Talán feszültebbek lettek volna a játszmák, ha nem két vereséggel kezdek, és nem a „futottak még” kategóriában küzdök a többi kiesett, de a játék kedvéért mégsem droppoló versenyzővel.
Végül Marci a mókameccsen simán kivégzett 2-0-ra. 3000 Ft-ért benevezhettem volna még egy Rochester draftra, de az már sok lett volna egy napra. Inkább megnéztem a Top 8 negyeddöntőjét. Nem tűntek különösebben erősnek a paklik, valószínűleg a kiegyensúlyozottság, no meg a jó játék legalább annyira fontos, mint a rendelkezésre álló 75 lap színvonala. Tököli Zsolt kijátszott lapjaira nagyjából emlékszem is. Volt ott két Deft Duelist, két Waveskimmer Aven, egy-egy Rhox Charger, Knight oh the Skyward Eye, Topan Ascethic, Sigiled Paladin, Kathari Screecher és egy Oblivion Ring. A meccs három játszmájában egy főnököt se láttam nála, de ezek a kis lények persze elég ügyesek.
Legközelebb talán jegyzetelni is fogok, mert beszámolót írni szórakoztató, csak éppen emlékekkel nem tudom kellőképpen feltölteni. Összefolynak a meccsek, már azt sem tudom, hányszor jött ki az Overlord. Nem volt persze ő sem mindig tuti nyerő, Marci pl. 3 manából intézte el egy Resounding Silence-szel.
